Horváth Ede és Pajó beszélgetése

Már majdnem olyanok vagyunk, mint a Transzformersz. (ez a 3. rész, de mi megfeleztük:) A technika valószínű mindig előbbre van, mint amit mi otthon elképzelünk. Élvezzük az elérhető előnyeit és félünk az eljövendő formájától? Amikor a jövő eljön vajon akkor már élvezni fogjuk vagy még mindig félünk? Nem tudjuk most. Az biztos, az egyik előnye ennek az egész Transzhumanizmusnak az az, hogy kihívás elé került, hogy kicsoda, micsoda az ember? Meddig is ember az ember? Jól értjük-e magunkat, vagy igyekeznünk kell valóban felfedezni magunkat a láthatón túl, nehogy ‘áldozatokká váljunk’. Az biztos, hogy ott ahol, akik valóban vagyunk, ott nincs mitől félnünk:).

Transzhumanizmus 3. rész folytatás:

Megoszthatod, ha tetszett 🙂